Egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy lány aki nagyon beteg volt, mert a édesanyja meghalt. Senki nem értette meg és senki nem vette nála észre, hogy maga alatt van. Azt hitték, hogy csak hazudik folyamatosan mikor csak belül nagyon megsérült. Nem tudta feldolgozni a esetet és próbált egyedül túltenni magát. Nagyon sokat ivót első két évben és végül megváltozott minden. Megszeretett nagyon valakit, de nem tudta kezelni a helyzetet és mindörökre reménytelen maradt, de kitudja hogy tényleg így lesz. Lehet hogy nem és megfordul a kocka. A lány még akkor is nagyon maga alatt volt, de lassan kezdett kijönni a depresszióból, ami pánikbetegséget is okozott neki. Lassan kijött belőle és 5 év utána már elfogadta hogy nem ő a hibás hogy a édesanyja meghalt, hanem ennek így kellett megtörténnie. Most már nem érzi a fájdalmat és a csalódás, hogy nincs ott a édesanyja. Sok mindent nem mert kimondani a családja előtt és elmondani azt hogy úgy érzi miatta történt mind ez. Már tudd róla beszélni és rendbe jött. Most már csak felfelé megy és nem lefelé. Halál egy olyan dolog mikor eljön, akkor elkel fogadni, de bízni kell abba, hogy látjuk még egymást nem sokára mikor a mi időnk is eljön. Megtanultam, hogy most már a halál egy olyan dolog, ami csak kapu egy másik világba. Mindenkinek eljön egyszer csak a idő. Sikerült feldolgoznom 5 év után és elment olyan sok idő a életemből, hogy próbálom lehozni a maradásomat. Egyetemre szeretnék menni és tanulok is rá. Elszeretnék valamit érni a életbe és nem ülni a seggemen, ahogy mások hiszik. Sok mindenkivel megtörténik és mindenki máshogy dolgozz fel mindent, de ha sikerül, akkor próbál arra törekedni, hogy akit elvesztett büszke legyen rá, amit elért. Nekem kötelességem egyetemre menni meg szeretnék is oda járni. Sokat sírtam majd nem minden éjszaka 4 éven keresztül. 5 évnek 60%kára nem nagyon emlékszek, hogy pontosan mi történt csak egy valamire egy valakivel amik történtek. Azt sose tudom elfelejteni......